Sokan azt gondolják, hogy ha egy kapcsolat elején ha a potenciális partner kapcsán felmerül néhány „red flag” ahogy az angol szleng mondaná– azaz intő jel –akkor azonnal menekülnünk kell, és hátra se nézzünk. Pedig a valóság ennél sokkal összetettebb.
Pszichológusként és saját élettapasztalatból is tudom: sok hosszú, boldog kapcsolat nehézségekkel indult. A kérdés nem az, hogy van-e probléma, hanem az, hogyan kezeljük azt. Egy korai konfliktus lehetőséget nyújt arra, hogy kiderüljön: képesek vagyunk-e együtt fejlődni, kommunikálni és támogatni egymást a nehézségekben. Ez ugyanis kulcsfontosságú előrejelzője a kapcsolat hosszú távú sikerének.

A „tökéletes partner” keresése rádaásul gyakran félrevisz. Ha valaki minden elvárásunknak megfelel – például jóképű, sikeres, kedves stb. – hajlamosak lehetünk figyelmen kívül hagyni a valódi problémákat, vagy halogatni a konfliktuskezelést. A baj csak az, hogy ezek a gondok később visszatérnek, gyakran akkor, amikor már sok érzelmet és időt fektettünk a kapcsolatba. És amikor végül egy ilyen kapcsolat zátonyra fut, mi lesz a konklúziónk? Természetesen nem az, hogy nem volt jó a kommunikáció, vagy hogy nem dolgoztunk a problémáinkon, hanem az, hogy kihagytunk egy dolgot az elvárások listájáról; így egyre több és több potenciális partnert utasítva el, már rögtön az első alkalommal.
Emellett sokan abban a hitben vágnak bele egy kapcsolatba, hogy a másik majd „megjavít” bennünket – például megoldja az önértékelési gondjainkat vagy a magányunkat. Ez hatalmas terhet ró a partnerünkre, és gyakran vezet függő, kiegyensúlyozatlan kapcsolatokhoz.
És miért vonzódunk mégis újra és újra olyan emberekhez, akikről tudjuk, hogy nem tesznek jót nekünk? Az idegrendszerünk nem mindig tesz különbséget az izgalom és a veszély között. Egy érzelmileg kiszámíthatatlan kapcsolat – bármilyen furcsán hangzik – az agyunk számára izgalmas lehet, és könnyebben kialakul a kötődés.
A félreértelmezett vörös zászlók egyik tipikus példája a borderline személyiségzavar (röviden BPD), amely gyakran ijesztő címkeként jelenik meg, főleg ha párkapcsolatokról van szó. Sokan már a diagnózis hallatán menekülőre fogják; a köznyelvben, sőt, a médiában is gyakran találkozhatunk az őrült exbarátnővel, mint a kiszámíthatatlan, viharos kapcsolatok szimbólumával.Való igaz, hogy egy borderline személyiségzavarral élő emberrel való kapcsolat lehet kihívásokkal teli. Ugyanakkor fontos látnunk: a borderline nem egy örökké tartó, lemoshatatlan skarlát bélyeg. A tudományos eredmények azt mutatják, hogy a BPD-vel élők jelentős része idővel jobban lesz: a diagnosztizált személyek 35%-a már egy éven belül tünetmentessé válik, 10 év után pedig a BPD-s emberek 91%-a jelentős javulást mutat. 16 év elteltével ez az arány már eléri a 99%-ot is.
A probléma nem feltétlenül az, ha valakinek mentális betegsége van. Inkább az a kérdés, hogy képes-e (és hajlandó-e) dolgozni önmagán, terápiában részt venni, fejlődni. És persze, hogy a párja képes-e ebben támogatást nyújtani – miközben vigyáz a saját lelki egészségére is.
Fontos leszögezni: nem arról van szó, hogy minden problémás kapcsolatból siker lesz. De ha a partnerünk hajlandó fejlődni, kommunikálni és kompromisszumot kötni, akkor érdemes lehet esélyt adni. A valódi boldogság sokszor nem a tökéletességben, hanem az együtt megélt fejlődésben rejlik. Hogyan érdemes tehát kezelnünk a felmerülő nehézségeket?

Tanácsadói tipplista – Piros zászlók, zöld hozzáállás
- Ne ess kétségbe, ha felmerül egy probléma – figyelj a reakciókra!
A konfliktus nem feltétlenül rossz, de ha a partnered elzárkózik a megoldástól, vagy tagadja a konfliktus létezését, az valóban intő jel lehet. - Beszélj a problémákról már a legelején!
A korai őszinte beszélgetések megelőzhetik a későbbi nagy válságokat. - Figyeld meg, hogy hajlandó-e változni.
A fejlődésre való hajlandóság és képesség sokkaltöbbet ér, mint a „tökéletes” társ, aki nem hajlandó kompromisszumokra. - Ne azért keress társat, hogy pótolja a benned lévő űrt.
Ha egy kapcsolat célja az, hogy megjavítson téged, az minden esetben túl nagy teher a partner számára. - Tökéletes kapcsolat nincs – kapcsolódási készség van.
A valódi boldogság nem tökéletes emberekből, hanem elkötelezett, fejlődni vágyó felekből születik. - A valódi „tökéletesség”: ha együtt tudtok dolgozni a nehézségeken.
Ez sokkal jobb előrejelzője a hosszú távú boldogságnak, mint a kinézet vagy az első benyomás.