Hogyan emlékszel vissza a pályád kezdetére, és milyen érzés volt eljutni a számtalan arany- és platinalemezig, majd bekerülni a Rock and Roll Hall of Fame legendái közé?
A kezdetek mindig is a legmélyebben helyezkednek el bennem. Soha nem fogom elfelejteni, milyen volt 1975-ben, amikor az életünket kockáztatva, egy föld alatti alagúton keresztül kényszerültünk Nyugatra szöknünk. Akkor mindent hátra kellett hagynom, a családomat, a szülőföldemet, a biztonságot… mindezt a szabadság reményéért. Ez földrajzi váltás, erkölcsi döntés is volt egyben, tudtam, hogy a szabadság nem külső körülmény, hanem belső iránytű, amihez mindvégig hű maradok. A nulláról kezdtem újra és újra, rengeteg munkával és küzdelemmel építettem fel több mint 40 éve a Red Rock Stúdiót, ahol később több mint hetvenkét arany- és számtalan platinalemez született. Minden egyes siker mögött ott volt az a makacs hit, hogy a zenének van értelme és ereje van. Olyan legendákkal zenélhettem együtt, mint Phil Collins, Ian Anderson, Jennifer Rush, Lionel Richie, Al Di Meola, Bobby Kimball, Chaka Khan, Steve Lukather, Till Brönner, Randy Brecker, Richard Bona, John Helliwell stb… ezek a pillanatok örökre a szívembe égtek. Több mint 30 éve létrehoztam a Mandoki Soulmates formációt. Ez egy zenei és szellemi közösség, ahol nem műfajok határoznak meg minket, hanem a szenvedély, a szeretet, tisztelet és a közös felelősség.
Különösen büszke vagyok azA Memory of Our Future című konceptlemezünkre, amely 2024-ben jelent meg, világszerte a listák élére került, a szakma az év albumának választotta, és sokan a humanizmus himnuszaként ünnepelték. Amikor idén a Rock and Roll Hall of Fame falai közé kerültünk, és ott ünnepeltek, az nemcsak szakmai elismerés volt, hanem mély emberi visszaigazolás is. Azt éreztem: érdemes volt mindent kockára tenni, mert az értékalapú zene igenis utat talál magának a világban. Hálás vagyok, hogy ez az út, ami a teljes bizonytalanságból indult, ilyen messzire vezetett és mindvégig a közönség szeretete adott erőt, mert csak annyira vagyunk hangosak amennyire ezt a közönség megengedi.
A Mandoki Soulmates egyik üzenete a hidak építése, kultúrák, emberek, nemzedékek között. Miért tartod ezt ma fontosabbnak, mint valaha?
Ma, amikor a világ talán zajosabb és megosztóbb, mint valaha, nagyon könnyű elidegenedni egymástól. Azt látom, hogy a félelem túl sok döntést irányít, és ez nagyon veszélyes, a zenénkkel arra szeretnénk emlékeztetni mindenkit, hogy mindannyian ugyanabból az érzékeny anyagból vagyunk. Amikor a Soulmates-szel játszunk, nem csak a zenéről van szó, hanem arról, hogy kapcsolatot teremtsünk az emberek között, nemzetek, kultúrák, akár generációk között. Hidat építeni azt jelenti, hogy nyitott szívvel és őszintén fordulunk egymás felé, akkor is, ha a világ tele van előítéletekkel és árkokkal. Ez számunkra nem választás, hanem kötelesség és egyben életmód is.
Szerinted mi lehet egy ilyen fúziós formáció hatalmas sikerének titka a mai világban?
Mi nem akarunk megfelelni semmilyen trendnek vagy algoritmusnak. A hitelesség az egyetlen út, amit járni érdemes. A Mandoki Soulmates mindig is hidakat épített, nem falakat. A világban ma egyre több a törésvonal, társadalmak, nemzetek, kultúrák, sőt generációk között is. A mi zenénk ezekben a repedésekben keresi az utat, mert hiszem, hogy a művészetnek feladata, felelőssége van: értéket közvetíteni, összekötni az embereket. Minden koncertünk mögött ott van az öt évtizednyi tapasztalat és az a közös hit, hogy a zene több, mint hangok sorozata …egy világkép, egy hitvallás.
Tapasztalt előadóként mennyire tartod fontosnak, hogy a művészet társadalmi kérdéseket is érintsen?
Sosem hittem abban, hogy a művészet steril dolog lehet, ha kiállsz a színpadra, azzal felelősséget vállalsz: magadért, a zenésztársaidért és a közönségért is. Amikor igazságtalanságot, embertelenséget vagy reményvesztettséget látok, úgy érzem, meg kell szólalnom, méghozzá jó hangosan. Ez nem politikai állásfoglalás, hanem emberi kötelességem. A zene képes olyan mélyen megérinteni az embereket, amit szavakkal nehéz kifejezni, és ha ezt a hatást jó ügyekre tudjuk használni, akkor azzal jobb hellyé tesszük a világot.
Mit visz haza az, aki ott lesz idén augusztus 21-én a Budai Várban?
Remélem, hogy érzéseket, gondolatokat, jó emlékeket. A mi zenénk mindig igaz, és hiszem, hogy erős kapcsolat tud lenni ember és ember között, függetlenül attól, hogy ki milyen nyelven beszél, vagy egyéltalán mit gondol a világról, hol szocialízálódott. Nem kell értened magyarul vagy angolul a dalszöveget, a dallam úgyis megszólít. A Soulmates-szel mi egy nemzetközi zenei testvériség vagyunk: olyan emberek, akik hisznek abban, hogy a különbözőségeink nem elválasztanak, hanem összekötnek minket,mindannyiunkat. Ezen az estén a közönség is része lesz ennek a közösségnek nem csak nézőként, hanem mint valami sokkal nagyobb egész részeként.
Mi késztet arra, hogy újra és újra dalokat írj? Honnan merítesz?
A világ egyre zavarosabb, sok a felszínes információ, harsány vélemény, és én érzem, hogy egyre nagyobb szükség van az őszinte hangokra. Dalokat akkor írok, amikor valami nem hagy nyugodni, lehet ez egy történelmi igazságtalanság, egy emberi pillanat, vagy egy félmondat, amit egy reptéri váróban hallottam. Ilyenkor egyszer csak megindul bennem egy dallam …nem tudatosan, inkább belülről, mélyről tör fel. A dalszöveg számomra sosem cél, hanem eszköz: a belső rend keresése a külső káoszban. A zene segít, hogy újra és újra megtaláljam az egyensúlyt.
Több mint öt évtizede vagy jelen a nemzetközi zenei színtéren. Mennyiben más ma zenélni, mint húsz vagy harminc évvel ezelőtt?
Tudjuk, hogy világ körülöttünk rengeteget változott, de a lényeg ugyanaz maradt. Ma minden gyorsabb, hangosabb, digitálisabb … sokkal kevesebb a csend és az odafigyelés. Régen volt idő belehelyezkedni egy dalba, ma a türelem és figyelem már luxus. De egy valami sosem változik…. a közönség az mindig érzi, ha valami igaz. Azt gondolom, hogy valódi hang nem a tökéletességből születik, hanem az őszinteségből. Én is mindig hittem abban, hogy nem a technológia, hanem az életünk és a lelkünk formálja a zenét. Ha az ember őszintén zenél, azt mindenki megérzi, bármelyik korszakban és bárhol.