Az egész teljesen spontán indult. Egyik este éppen otthon voltam, amikor egy barátom rám írt, hogy mi lenne, ha néhány napra elmennénk Dubajba, csak azért, hogy kiszakadjunk a hétköznapokból. Nem kellett sokáig gondolkodnom, és néhány órával később már repülőjegyeket néztünk. Viszont volt egy szabályom: ha már ennyire spontán módon elutazunk Dubajba, akkor olyan helyen akarok megszállni, amit tényleg soha nem fogok elfelejteni. Így került képbe az Atlantis The Royal.
Korábban már rengetegszer láttam róla videókat, és mindig azt gondoltam, hogy egyszer el kell jutnom oda. Most pedig hirtelen ott tartottam, hogy tényleg lefoglaltuk. Őszintén szólva az indulás előtt még én sem fogtam fel teljesen, hogy néhány nap múlva Dubajban leszek. Amikor megérkeztünk a hotelhez, az első reakcióm az volt, hogy biztosan nem vagyunk jó helyen, mert ez egyszerűen túl látványos volt ahhoz, hogy valóságos legyen. Az épület már messziről elképesztőnek tűnt. Futurisztikus, hatalmas és olyan különleges, hogy az ember automatikusan előveszi a telefonját, még mielőtt egyáltalán belépne. Ahogy közelebb értünk, csak annyit mondtam a barátomnak, hogy „jó, szerintem ezt most tényleg túlzásba vitték”. Persze pozitív értelemben.
Az Atlantis The Royal pontosan az a hely, ahol úgy érzed, hogy a luxusnak valaki kikapcsolta a korlátait. A belépés után pedig még inkább leesett az állam. Már a lobby is olyan volt, hogy percekig csak nézelődtünk. Minden részlet elképesztően modern és elegáns volt, de közben az egésznek volt egy nagyon erős, látványos személyisége. Nem az a visszafogott hotel, ahol csendben sétálsz a folyosón, hanem egy olyan hely, ahol minden sarkon történik valami, ami miatt megállsz. A becsekkolás után egyenesen a szobánk felé indultunk, és őszintén, már akkor tudtam, hogy ez az út jó döntés volt. Amikor kinyílt az ajtó, néhány másodpercig konkrétan senki nem mondott semmit. Csak néztük a szobát, majd a kilátást, és próbáltuk felfogni, hogy ez lesz az otthonunk a következő napokban. A szoba minden várakozásomat felülmúlta. Elegáns volt, modern és olyan hihetetlenül igényes, hogy az ember szinte fél hozzáérni bármihez. A kilátás pedig teljesen más szintet képviselt. Dubaj alattunk, mindenhol fények, modern épületek és az a különleges életérzés, ami miatt az ember egyáltalán elutazik ide.
Az első napunk terve eredetileg az volt, hogy gyorsan lepakolunk, majd azonnal felfedezzük a várost. Ez a terv körülbelül tíz percig tartott. Egyszerűen nem volt kedvünk elmenni a hotelből. Az Atlantis The Royal annyira tele volt élményekkel és gyönyörű helyekkel, hogy rájöttünk, önmagában a hotel felfedezése is elég program lesz. Így a városnézés helyett végül a medencéknél kötöttünk ki. És őszintén, ennél jobb spontán döntést nem is hozhattunk volna. A hangulat elképesztő volt. Zene, napsütés, gyönyörű környezet és mindenhol az a tipikus dubaji luxus, amit korábban csak videókon láttam. Volt egy pillanat, amikor a nap közepén csak hátradőltem, körbenéztem, és arra gondoltam, hogy néha tényleg megéri egy őrült ötletre egyszerűen igent mondani. Ha azon az estén azt mondom, hogy majd máskor utazunk el, valószínűleg most nem lenne ez az emlékem. Az este pedig még ennél is jobb lett. Visszamentünk a szobába, elkészültünk, és mire újra kiléptünk, az egész hotel teljesen megváltozott.
A nappali, napsütéses hangulatot átvette egy sokkal elegánsabb és vagányabb éjszakai életérzés. A fények, az épület és az egész atmoszféra egyszerűen elképesztő volt. Dubajban egyébként is minden este kicsit olyan, mintha valamilyen különleges esemény történne, de az Atlantis The Royal ezt még egy szinttel feljebb emelte. A következő napokban többször is próbáltuk rávenni magunkat, hogy végre több időt töltsünk a városban, de mindig ugyanoda jutottunk vissza: a hotelbe. Egyszerűen túl jó volt ahhoz, hogy csak alvóhelynek használjuk. A reggelek különösen a kedvenceim lettek. Felébredni egy ilyen szobában, kinézni az ablakon, majd kényelmesen elindulni reggelizni olyan élmény volt, amihez nagyon gyorsan hozzá lehet szokni. A reggelik is fantasztikusak voltak, minden részletből érződött a minőség és az a magas színvonal, amit a hotel képvisel.
Azt hiszem, pontosan ez az, amiért ennyire megszerettem ezt a helyet. Nemcsak szép volt, hanem folyamatosan adott valami élményt. Nem volt olyan pillanat, amikor azt éreztem volna, hogy „oké, most már mindent láttam”. Mindig akadt egy új kilátás, egy új gyönyörű részlet vagy egyszerűen csak egy pillanat, amikor megint eszembe jutott, hogy mennyire irreális az egész. Az Atlantis The Royal szerintem pontosan ezért lett ennyire felkapott. Nem egyszerűen egy hotel, hanem egy hely, ahol tényleg úgy érzed, hogy valami különleges részese vagy. Amikor végül eljött az indulás napja, már pontosan tudtam, hogy az eredeti spontán ötletből az egyik legjobb utazásom lett. Az egész egyetlen üzenettel kezdődött, egy hirtelen repülőjeggyel folytatódott, és végül egy olyan élménnyé vált, amit biztosan nem fogok elfelejteni. Ha valaki megkérdezné, megérte-e egy spontán hétvége kedvéért ilyen messzire elutazni, gondolkodás nélkül azt mondanám, hogy igen. Főleg, ha az ember végül egy olyan helyen köt ki, mint az Atlantis The Royal. Néha nem kell hónapokig tervezni.
Néha elég egy spontán ötlet, egy jó társaság és egy hely, ami minden elképzelésedet felülmúlja. Nekem ez a dubaji hétvége pontosan erről szólt. És ha őszinte akarok lenni, azóta is néha visszanézem a képeket, és csak annyit gondolok: ezt tényleg én éltem át? Mert az Atlantis The Royalban töltött napok annyira látványosak és különlegesek voltak, hogy néha még most is inkább egy nagyon jó filmnek tűnnek, mint egy valódi utazásnak.