Mindig is szerettem volna egyszer elvinni a nagymamámat egy külföldi utazásra.
Mivel ő még soha életében nem járt Ausztriában, különösen fontos volt számomra, hogy ez ne csak egy rövid kirándulás legyen.
Azt szerettem volna, hogy olyan élményben legyen része, amelyre még sokáig emlékezni fogunk.
Így jutottunk el végül Söldenbe, egészen a hegyek közé.
Úticélunk az ice Q étterem volt, amely több mint 3000 méterrel a tengerszint felett található.
Már maga az odavezető út is különleges élményt jelentett számunkra.
A körülöttünk magasodó hegyek látványa egyszerűen lenyűgöző volt.
Amikor azonban beléptünk az étterembe, és megláttuk az elénk táruló panorámát, még nekem is elállt a szavam.
Az ember egy ilyen helyen szinte azt sem tudja, hogy először az ételre figyeljen, vagy inkább az ablakon keresztül csodálja a tájat.
A lenyűgöző környezet már önmagában különlegessé tette az egész látogatást.
Az ebéd pedig minden várakozásunkat felülmúlta.
Minden fogás igényesen és nagy odafigyeléssel készült.
Már az ételek látványán is érződött, hogy itt minden részletnek jelentősége van.
Az ízek kifinomultak és harmonikusak voltak.
Az adagok is tökéletesen megfelelőek voltak ahhoz, hogy nyugodtan végigélvezzük az egész étkezést.
Az ice Q nem egyszerűen egy étterem, ahová az ember betér egy gyors ebédre.
Itt maga az étkezés is egy teljes élmény része.
A különleges környezet, az ételek és a kiszolgálás együtt tették igazán emlékezetessé a napot.
Ami különösen pozitív benyomást tett rám, az a személyzet hozzáállása volt.
Végig kedvesek, figyelmesek és természetesek voltak velünk.
Semmi túlzás vagy kellemetlen távolságtartás nem volt tapasztalható.
Nagymamám különösen értékelte, hogy mindenki türelmesen és kedvesen fordult hozzá.
Jó érzés volt látni rajta, mennyire élvezi ezt a számára teljesen új környezetet.
Amikor ott ültünk a hatalmas hegyek között egy finom ebéd mellett, egy pillanatra minden más megszűnt fontosnak lenni.
Nagymamám csak nézte a panorámát, majd azt mondta, hogy ilyen helyen még soha nem járt.
Abban a pillanatban tudtam, hogy megérte minden egyes megtett kilométer.
Lehet, hogy számomra ez csak egy ausztriai kirándulásnak indult, de neki valószínűleg sokkal többet jelentett ennél.
Úgy érzem, ez egy olyan közös emlék lett, amelyet még nagyon sokszor fogunk együtt feleleveníteni.
Ez a nap arra is megtanított, hogy az élmények akkor válnak igazán értékessé, ha megoszthatjuk őket azokkal, akik fontosak számunkra.
Talán éppen ezért érdemes néha nem csak magunknak gyűjteni az emlékeket, hanem azoknak is élményeket adni, akik igazán sokat jelentenek nekünk.
Fotó forrás: https://www.iceq.at