Augusztus 21-én a Budai Várban Leslie Mandoki és világhírű zenésztársai a Soulmates formációval életre szóló élményt ajándékoztak a közönségnek. A Szentháromság tér fölött gyülekező felhők és az időnként eleredő eső inkább szimbólumként hatottak, mintsem akadályként – mintha csak azt üzenték volna, hogy a szabadság mindig küzdelem árán születik. Az emberek ott maradtak, és az esőcseppek ritmusa egybeolvadt a muzsika lüktetésével.
A Soulmates minden tagja önmagában is legendás zenész, együtt pedig igazi csodát alkottak. Richard Bona bűvölő basszusfutama, Tony Carey mély tónusú billentyűjátéka, John Helliwell fúvósainak bensőséges hangja vagy Mark Hart Supertramp-dalai mind egy-egy mozaikdarab voltak abban a nagy zenei képben, amelyben rock, jazz és progresszív zene közös nyelvre talált, amilyen ritkán születik a színpadon. Amikor Júlia Mandoki elénekelte a Szomorú vasárnapot, saját fényében ragyogott, miközben édesapja mögötte állva egy egész nemzet érzéseit tette személyessé.
Leslie Mandoki közvetlensége azt sugallta, mintha régi barátokhoz beszélne. „Sok okunk van rá, hogy hangosak legyünk, és azok is maradunk” – mondta, és ezek a szavak nem politikai üzenetként, hanem életfilozófiaként hangzottak.
Az est végén felcsendült Lennon Imagine-je. A zenekar és közönség együtt énekelt a Szentháromság téren, a világ közös színpadán, ahol a szabadság iránti vágy generációkat, kultúrákat és nemzeteket kötött össze. A Soulmates játéka egyszerre volt tökéletesen profi és mélyen emberi talán éppen ezért nem mozdult senki az eső ellenére sem.
Egy ilyen koncert többről szól, mint zenéről. Ez egy közös történet, amelyben minden dallam azt üzeni: a szabadság hangjai soha nem némulhatnak el. Mandoki Leslie életútja azt példázza, hogy a bátorság és hit képes álomból valóságot teremteni, és Magyarországot kiváltságos rangra emelni a világ kulturális térképén. A koncert hidat épített múlt és jelen, Magyarország és a világ között, egy olyan hídon ahol zene a legbiztosabb útmutató.
Ez az este bebizonyította, hogy a magyar kultúra értékei nemzetközi nyelven szólalnak meg, és méltók arra, hogy a legnagyobb művészek emeljék magasba. Minden dal egy új kaput nyitott: a történelemhez, személyes emlékekhez vagy a jövőbe vetett hithez. Az intim pillanatok és a monumentális dalok együtt tették teljessé az élményt, melankólia és felszabadultság kéz a kézben.
Mi bőrig áztunk, mégis boldogan maradtunk végig. Megérte és biztosan visszavárjuk őket!