Mitől lesz iskolaérett a gyerekem?
Sok szülőt foglalkoztat a kérdés, és gyakran nem is egyértelmű számukra, hogy milyen elvárásoknak kell megfelelnie az iskolát kezdő gyermekeknek..
Ha röviden össze szeretnénk foglalni a kritériumokat, akkor azt mondhatjuk, hogy a gyermek értelmi, érzelmi, szociális és testi érettsége megfelelőnek kell legyen ahhoz, hogy jól tudja venni az akadályokat az iskolai közegben is. Nem kell tudnia még írni, olvasni, számolni, azt majd megtanítják neki! Ellenben a következő képességekre nagy szüksége lesz.
A gyermekeknek számos képességgel kell rendelkeznie az iskolába kerülésükkor. A kép forrása: thegaudium.com
1. Értelmi érettség
Ez azt jelenti, hogy a gyermek képes megérteni az egyszerű magyarázatokat, utasításokat, és követni azokat. Például ha a tanító azt mondja: „Vegyétek elő a piros ceruzát, és húzzatok alá két szót”, akkor tudja, mi a feladat.
Miért fontos? Az iskolában rengeteg olyan helyzet lesz, amikor több lépésből álló utasítást kell követni. Ha a gyerek megérti a „miértet” is, könnyebben tud tanulni, összefüggéseket felismerni.
2. Nyelvi készségek
Fontos, hogy a gyermek érthetően tudjon beszélni, legyen elég nagy a szókincse, és képes legyen kifejezni, mit szeretne, mit gondol, mit érez. Érteni kell a meséket, rövid történeteket, és vissza tudjon mesélni belőlük.
Miért fontos? Az iskola a kommunikációra épül – ha nem érti jól a beszédet, vagy nem tudja megfogalmazni magát, nehezebben boldogul a tanulásban és a kapcsolatokban is.
3. Finommotorika
Ez a kéz- és ujjmozgások ügyességét jelenti: tudjon ceruzát helyesen fogni, tudjon vonalat, formát rajzolni, színezni, gyurmázni, ollóval vágni.
Miért fontos? Az írás, rajzolás, színezés mindennapos feladat lesz az iskolában. Ha nem elég ügyes a keze, nagyon hamar elfárad, és frusztrálttá válhat.
4. Nagymozgások, testtudat
Képes legyen futni, ugrani, labdázni, egyensúlyozni. Tudja, merre van a jobb és bal oldala, és hol van a helye a térben.
Miért fontos? A jó mozgásfejlettség szoros kapcsolatban van a figyelemmel és a tanulással is. Például a másolás a tábláról sokkal könnyebb, ha jól működik a térérzékelése.
5. Érzelmi érettség
A gyermeknek el kell tudnia szakadni a szülőtől hosszabb időre anélkül, hogy teljesen összeomlana. Legyen képes kezelni a kisebb kudarcokat, például ha nem őt választják elsőnek játékban.
Miért fontos? Az iskola tele van új helyzetekkel. Ha a gyerek minden apróságtól sírva fakad, vagy azonnal feladja, nehezen tud beilleszkedni. A tanító nem tud folyamatosan egy gyerekkel lenni.
6. Szociális készségek
Tudjon együttműködni más gyerekekkel, tudjon várni a sorára, figyelni másokra, elfogadni a szabályokat.
Miért fontos? Az iskolai közösségben sokszor kell türelmesnek lenni, szabályokat követni, vitákat rendezni. Ha valaki nem tud alkalmazkodni, sok konfliktusba keveredik.
Az iskolaérett gyermekek képesek együttműködni más gyerekekkel. A kép forrása: expatica.com
7. Figyelem és feladattudat
Tudjon legalább 10–15 percig figyelni egy feladatra anélkül, hogy teljesen elkalandozna. Tudja, hogy egy feladatot be kell fejezni, még ha nem is mindig szórakoztató.
Miért fontos? Az iskolában a tanulás nem mindig játék – sokszor ki kell tartani, akkor is, ha a feladat unalmas vagy nehéz.
8. Önállóság
Az iskolaérett gyerek tudja kezelni a saját holmiját (cipő, kabát, táska), el tud menni önállóan a mosdóba, és vissza is talál a helyére.
Miért fontos? A tanító 20-30 gyerekre figyel egyszerre. Ha minden apróságban segítséget kell kérni, a gyerek nagyon lemarad, és a pedagógus is túlterhelődik.
9. Fizikai érettség
Elég erős és fejlett legyen ahhoz, hogy kibírjon egy iskolai napot. Nem fáradjon ki túl hamar, tudjon enni, inni, pihenni önállóan.
Miért fontos? Ha a gyermek túl fáradt vagy kimerült, nem tud figyelni és könnyen túlterhelődik, ami szorongást okozhat.
Láthatjuk tehát, hogy ha egy gyermeket iskolaéretlenül ültetnek be az iskolapadba, az olyan, mintha egy hegyet kellene megmásznia rövid létrával. Állandóan küzdeni fog, és hamar kialakulhat benne az érzés, hogy ő „ügyetlenebb” vagy „butább” a többieknél – pedig valójában csak időre lett volna szüksége. Ez könnyen önbizalomvesztéshez, szorongáshoz vezethet. Gyakori, hogy a gyerek lemarad a tanulásban, nehezen figyel, nem tud lépést tartani, így már az első években kudarcok érik. Ezek a rossz élmények meghatározhatják a későbbi iskolai hozzáállását is: a tanulás helyett frusztrációt, stresszt társít hozzá. Ráadásul a társas kapcsolatokban is hátrányba kerülhet: ha nem tud úgy együttműködni, mint a többiek, könnyen kiközösítik, vagy ő maga érzi magát kívülállónak. Hosszú távon mindez nemcsak a tanulmányi eredményeken, hanem a gyermek önértékelésén és lelki egyensúlyán is nyomot hagy.