Bemutatjuk a HopCity legendáját; ahol a nevetés is a levegőben pattog!
Egyszer volt, hol nem volt, túl a zizegő szivárványhegyeken és a bodros felhőfoltokkal tarkított égen, volt egyszer egy különös, színekben pompázó völgy. Ennek a völgynek a közepén két különleges lény pattogott fel s alá: két jókedvű, hajlékony gumiember, akiknek szíve tele volt játékossággal és csupa-csupa csillogó ötlettel.
Egy napsütéses reggelen, mikor a harmatcseppek még táncot jártak a fűszálakon, a két gumiember egy hatalmas, üres réten találkozott. Az egyikük mintha egy varázstrambulinról ugrott volna oda – egyenesen a levegőn át –, míg a másik egy saját találmányával, egy rugós cipővel érkezett, ami minden lépésnél kacagva pattant vele együtt.
Ahogy körbenéztek, észrevették, hogy a rét bizony nagyon-nagyon… unalmas. Sehol egy hinta, sehol egy móka – csak a csend és a sík zöld mező. De ahelyett, hogy elszomorodtak volna, ötletelni kezdtek: mi lenne, ha nem csak egy játékot hoznának ide, hanem egy egész varázsvilágot? Egy helyet, ahol minden mozdulat rugózik, ahol a kacagás a levegőben lebeg!
És így pattant ki a fejükből a különleges ötlet: HopCity, a világ legelső városa, ahol minden, de tényleg minden pattog és rugózik! Felépítettek ott hatalmas csúszda-tornyokat, kacskaringós labirintusokat, óriás kosárlabdapályát, légpárnás akadálypályákat – mindent felfújható, puha, repdeső anyagból, amitől még a szél is mosolyogni kezdett.
A HopCity gyorsan híres lett – nemcsak a gyerekek, de még a legkomolyabb felnőttek is sorban álltak, hogy beléphessenek ebbe a csodás, pattogó világba. Itt senki sem sétált: mindenki ugrált, gurult, vagy épp a levegőágyúk segítségével repült, mint egy nevető madár.
A két gumiember kéz a kézben állt a város szívében, és boldogan nézték, ahogy a látogatók kacagva, csillogó szemekkel pattognak ide-oda. A szélbe suttogták egymásnak:
– Szerintünk ez lett a világ legvidámabb városa.
És úgy is lett. Mert HopCity örökké pattogni fog – amíg csak él valaki, aki szeret ugrálni.
Forrás: https://hopcity.hu/#palyaink