Vegyük górcső alá a férfiakat. Egyre több nőtől hallom és magam is tapasztalom a férfiakból
kiveszni készülő udvariasságot, vajon hová tűnt az illedelmesség? Természetesen nem
általánosítunk, tisztelet a kivételnek uraim, de tény, hogy számos példát tudok felhozni erre a
jelenségre.
Íme pár történet a mindennapokból. Egy szép tavaszi napon leparkoltam az autómat, és
szokásomhoz híven mindent egyszerre szerettem volna bevinni a helyre ahová megérkeztem,
táska, szatyrok és számos szabásminta, természetesen az első lépésnél a szabásminták jó része
a földön landolt. Lehajoltam, hogy összeszedegessem, kisebb nagyobb sikerrel, ez idő alatt
három férfi haladt el mellettem és olyan nagy ívben kerültek ki, hogy szép volt nézni,
egyikükkel még össze is akadt a pillantásom ahogy felnéztem szerencsétlen helyzetemből, hát
mondhatni nem igazán hatotta meg a kis „performanszom”, szemrebbenés nélkül tovább
haladt. Ami megdöbbentő volt számomra, hogy ez az ember ránézésre is elmúlt már ötven.
Egy ötvenes férfi még abban a korban nevelkedett, amikor a fiúkat és a lányokat is tiszteletre
nevelték. Vajon mi csúszhatott időközben ennyire félre? Sajnos ez nem egy egyedi eset, ezért
íme még pár sztori, válogathatunk, sajnos van miből.
Éppen egy pékségbe tartottam, amikor is pont egyszerre értünk a bejárathoz egy úriemberrel,
láttam, hogy a szeme sarkából néz, talán egy pillanatra hezitált is, de aztán úgy döntött ő
bizony nem lesz udvarias és lenyomva a kilincset már be is libbent előttem, egyáltalán nem
zavartatta magát már kérte is a kakaós csigáját az eladó hölgytől. Hasonlóan jártam egy
irodaházban is, én már ott várakoztam a liftre amikor megjelent egy fiatalember olyan 30
körüli lehetett, füles a fején az arcán pedig a legközömbösebb arckifejezés, amit csak el lehet
képzelni, amikor nyílt a liftajtó már a testbeszédéből várható volt, hogy bizony itt ő lesz az,
aki elsőnek lép majd be abba liftbe, ami felrepíti a kívánt emeletre.
Vannak írott és íratlan illemszabályok, mint például, hogy a hölgyeket előre engedjük
bizonyos szituációkban, mondjuk egy pékségbe menet vagy egy liftbe be szállva. Sokat
gondolkodtam, hogy miért érint ez ilyen érzékenyen, mi van akkor, ha nem engednek előre,
attól még nem dől össze a világ, ennek ellenére mégis megmaradtak bennem ezek a szituációk
pedig nem tegnap történtek. Ha meg kéne fogalmaznom és picit drámai akarok lenni, akkor
olyan érzés mintha a nőiességembe gázoltak volna bele ezek a férfiak.
A következő két történet, ugyan nem velem történt mégsem tudom kiverni a fejemből, az
egyik amikor egy anyuka a két pici gyerekével próbált átkelni az út másik oldalára,
mellékesen megjegyezném azon a környéken nincs zebra, szedik a kis lábaikat, amikor odaér
egy autó és kikiabál a sofőr, hogy menjél már te k..va! Tessék csak ízlelgetni, ezt a mondatot
és elképzelni egy két és egy négyéves kislányt az anyukájukkal amint a teremtés koronája
ilyen „udvariasan” engedi át őket az úttesten.
A másik egy közösségi oldalon láttam egy videót, amelyben egy hölgy mesélte saját nem túl
kellemes élményét. Láthatóan állapotos, pontosan nyolchónapos terhes volt a mesélő. Egy
benzinkúton szeretett volna levegőt fújni az autója kerekeibe. Valljuk be nőként ez nagy
kihívás sokunknak nem, hogy még babát várva a pocakban. A hölgy nem volt a helyzet
magaslatán, így nem igazán sikerült a művelet, éppen ezért egy két autó időközben már
felsorakozott mögötte. A soron következő kisteher autóból egy úriembernek nem nevezhető
illető kiszólt neki, egy nyomdafestéket nem tűrő mondattal, aminek a lényege az volt, hogy ne
tartsa fel a sort. Ez is elég felháborító, de hogy a hölgy viedója alatt számtalan komment
érkezett férfiaktól, akik szerint ez teljesen rendben van, sőt ecsetelték, hogy a nőknek amúgy
hol lenne a helyük és köszönjük meg magunknak mi akartuk az egyenjogúságot! Hogy
tessék? Itt van egy kis félre értés a férfifejekben, ez az okfejtés teljesen logikátlan. A
feminizmus, azaz a női egyenjogúságra törekvés nem egyenesen arányos azzal, hogy a férfiak
cserébe tiszteletlenek legyenek. Az egyenjogúság azonos értékrend, azonos feltételek mentén
való élet, de nem azonos viselkedési forma, ezért erre hivatkozva nem lehet kifogás a
tiszteletlenség.
A férfi szerep nem tűnik el csupán a társadalommal együtt változik. A múltban a védelmező
az erő és a „kenyérkereső” jelzőkkel illették a férfiakat, míg manapság az új férfierő – az
érzelmi érettség, az empátia és a partnerség. A modern férfi értékei lehetnek az udvariasság és
a figyelmesség, mert ez nem régimódi, hanem értékes. Az udvariasság egyszerűen
figyelmesség nem alá és fölé rendelt szerep. Ezért nem csak nőkkel, hanem mindenkivel
szemben fontos, legyen az idős, gyerek vagy más férfiak. Aki megtud maradni előzékenynek
egy olyan, világban, ahol ez már nem elvárás az nem gyenge, hanem értékes kivétel. Nekünk
nőknek is hatalmas szerepünk és felelősségünk, hogy a gyerekeinket is ebben a szellemben
neveljük, hogy a jövő generációiból ne vesszenek ki az értékek, tanítsuk meg tisztelni
egymást.
Egy idézettel zárnám ezt a gondolatmenetet: „Remélem, hogy az egyenlőségért folytatott
küzdelmet sosem a nemek közti háborúnak fogod felfogni. Hogy nem fogod azt gondolni,
hogy egy nő nem érdemel ugyanannyi jogot, szabadságot vagy ugyanazért a munkáért annyi
fizetést, mint te. Hogy nem fogod azt gondolni, hogy csak mert kiérdemelte a
fentnevezetteket, ezért már nem is kell kinyitni neki az ajtót, ha lehetőséged van rá. Hogy
tudsz majd egyszerre egyenrangú és úriember lenni.” Fredrik Backman
Az udvariasság világnapja március 29.
írta:Corata Mónika
Divattervező és stílustanácsadó
