A Fővárosi Állat- és Növénykert egyike a világ legrégebbi, legpatinásabb állatkertjeinek. Az intézmény alapítására 1864-ben került sor, az Állatkert maga pedig 1866. augusztus 9-én nyitotta meg először a kapuit a nagyközönség előtt. A kert születésnapját a megnyitás évfordulóján szoktuk ünnepelni: 2024. augusztus 9-én már 158 évesek lettünk.
Az alábbiakban – az állatkertek történeti előzményeinek felidézése után – Állatkertünk több mint másfél évszázados történetét mutatjuk be vázlatosan.
Hogyan és hol jöttek létre az első állatkertek?
Bátran mondhatjuk, hogy az állatkert civilizációs jelenség! Hiszen állattartó kertek a civilizáció hajnala óta léteznek. Akadt belőlük az ókori Egyiptomban, Mezopotámiában és Kínában, Hellaszban, a hellenisztikus államokban és Rómában, mi több, a középkorban és a reneszánsz idején is számos uralkodó és egyházfejedelem tartott fenn egzotikus vadállatokból álló állatseregletet. Ráadásul úgy tűnik, hogy az állattartó kertek létesítésének szokását az egyes civilizációk nem feltétlenül egymástól vették át. Erre utal, hogy a Kolumbusz előtti Amerikában is voltak állattartó kertek, pedig ezek a kultúrák korábban nemigen tartottak kapcsolatot az Óvilággal.
Persze a régi idők állattartó kertjei messze nem voltak azonosak a mai állatkertekkel, hiszen legtöbbször egészen más célok miatt létesítették őket, s mások voltak működésük, fenntartásuk elvei is. Az állatkertek fejlődéstörténetét vizsgálva azonban ezeket a régi állattartó kerteket igen sok szempontból mégiscsak a mai állatkertek előfutárainak kell tekintenünk, ami azt jelenti, hogy a mai állatkertek legkorábbi előzményeihez egészen a civilizáció hajnaláig kell visszamennünk. Sőt, ha tágabb értelmezésben a vadállattartás históriájával foglalkozunk, akkor elmondhatjuk, hogy az még annál is régebben, a történelem előtti ember idején kezdődött.
A vadállattartás kezdetei az állatok háziasításának kezdeteivel esnek egybe. Hiszen az olyan háziállatok, mint a ló, a szarvasmarha vagy a sertés, ebben a háziasított formában eredetileg a természetben nem léteztek, hanem vad őseik háziasításával, domesztikációjával lényegében az ember hozta létre őket. Az egyes állatok háziasítása tehát szükségszerűen vadállattartással kezdődött.
Ezzel együtt már a civilizáció hajnalától kezdve ismert volt a vadállattartás egy másik formája is, amely nem, vagy nem feltétlenül vezetett az állatok háziasításához. Az ókori állattartó kertekről van szó, amelyek mind az ókori Egyiptomban, mind Mezopotámiában (ezen belül legkorábban valószínűleg az Asszír Birodalomban), mind pedig az óind civilizáció világában, sőt még a távoli Kínában is léteztek. Ezeket az állattartó kereteket rendszerint uralkodók létesítették, esetleg valamilyen vallási kultuszhoz kapcsolódtak, és jobbára tulajdonosaik gazdagságát és hatalmát voltak hivatottak megjeleníteni. Ugyanakkor már az ókori Kínában létezett olyan, uralkodói kezdeményezésre életre hívott állattartó kert, ahol az alapítás céljai között a művelődés is megjelent: nem véletlen, hogy a szóban forgó állattartó kertnek a „tudás kertje”, vagy még pontosabb fordításban „az ismeret előmozdításának kertje” volt a neve.
Forrás: https://zoobudapest.com/rolunk/az-allatkert-tortenete/